Ubuntu 10.04LTS – beérett végre?

A mai cikkemben egy a jelenlegi legfrissebb Ubuntu LTS
kiadást veszem górcső alá.

 

Kicsit bajban vagyok ezzel a cikkel, ugyanis az Ubuntu 10.04
LTS
még nem számít klasszikusnak, de már újnak sem.  Szóval ez most nem lesz egy kúl blíding edzs
cikk, se egy retró nosztalgia hangulatú valami. Egyszerűen csak leírom milyen
volt visszamenni kicsit Ubuntuzni.

 

Az Ubuntu egy GNU/Linux disztribúció ami Debian alapokra
épül. Az Ubuntu filozófiája, hogy mindenkinek lehetővé kell tenni a
számítógépek használatát és, hogy az átlagemberek számára is használható,
ingyenes és nyílt operációs rendszert adjon. Egy teljes cikket szentelhetnék
ennek a mozgalomnak, de most nem ezért vagyunk itt.

 

Az Ubuntu-t félévente frissítik. Minden év 4. és 10.
hónapjában adnak ki egy verziót, és az évszámmal jelölik. Tehát a 10.04 azt
jelenti, hogy 2010. áprilisi kiadásról van szó.
Emiatt a kiadási sebesség miatt az Ubuntu nem lehetne bevállalható
disztribúció vállalati és egyéb viszonylag nehezen bolygatható környezetben.
Ezért létrehozták az LTS az az Long Term Support kiadásokat.  Azért esett a 10.04-re a választásom, mert ez
az utolsó LTS kiadás az Ubuntuból. Jövőre érkezik az új LTS a 12.04
személyében.  Már el is árultam, hogy
kétévente jelenik meg új LTS kiadás.  A
10.10 volt az utolsó, ami alapértelmezésben Gnome felülettel érkezett. Nálam
sok hardver még úgysem működött, mint 10.04 alatt, úgyhogy az kimaradt. Azóta
eltelt egy év, és az ubuntu fejlesztése új fordulatot vett. Megjelent a Unity
felület, amitől még koca linux user létemre is elfordultam. Nem jön be nekem ez
az irányzat. Hiába van klasszikus shell akkor is még rosszabb a hardvereim
támogatása.

 

Mivel nem tervezek linuxra váltani, ezért úgy gondoltam az
utolsó tényleg kedvelt verziót fogom kipróbálni.  Ami nekem a 10.04 volt.  (Egyes vélemények szerint a 10.10 jobb
rendszer volt.)

 

A telepítés

Szinte szóról szóra bemásolhatnám a Windows 8 cikkem e
részét. Sokan haragudni fognak, hogy miért csak Wubira telepítettem fel a rendszert.
Ennek az oka ugyanaz mint a Windows 8 vhd telepítés esetében: Nem áll
szándékomban egy kis Linuxozás miatt átpartícionálni a lemezemet. Sok érzékeny
adat van, ami pótolhatatlan, és nincsen lehetőségem teljes rendszermentést
csinálni.

 

Kézenfekvő lehetőség volt a Wubi. A Windows Ubuntu Installer,
ami lényegében ugyanaz mint a Windows 8 VHD telepítése.  Egy virtuális botolható képfájlba telepíti a
rendszert.  A hellyel nem fukarkodtam, a
maximális 30GB méretet adtam a telepítőnek.

 

A telepítés itt is két szakaszból áll mint a Windows
esetében. A fájlok másolása és a konfigurálás. A fájlokat már Windows-ban
felmásolta. Arra viszont vigyázni kell, hogy ezeket az LTS kiadásokat folyamatosan
frissítik. És ha nem figyelünk oda a Wubi elkezdi letölteni a legújabb
lemezképet. Ami nálam cirka 5 óra lett volna. Úgyhogy megszakítottam, és
lekapcsolódtam a netről ameddig a telepítés első szakasza véget nem ér az
eredeti lemezről. Azért valami kérdést feltehetne ilyenkor. Megnézném az arcát
a mobilnet felhasználóknak egy ilyen után… no, mindegy.

 

Újraindítás után megjelent a rendszerválasztóban az Ubuntu.
Kiválasztva folytatódott a telepítés.
Nagyon gyorsan lezajlott. A nyelvi fájlokat a netről szedi a rendszer,
ugyanis a CD verziót használtam, abból is a 64Bites kiadást.

 

A telepítés végén újraindult a rendszer. 

 

Újra ismerkedés

Az első boot nem volt valami hosszadalmas, gyors bejelentkezés
után bevillant a frissítéskezelő, meg a zárt illesztőprogram telepítő. Sok
rossz emlékem van a gyári zárt ATi driverekkel kapcsolatban, tehát nem azt,
hanem még a régen beszerzett telepítőt telepítettem.  Megmondom, őszintén elég ködösek voltak az
emlékeim hogyan lehet feltelepíteni egy .run kiterjesztésű fájlt, de
terminálból sikerült elindítani.  A
driver felment. Újraindítás után elrontotta a plymoth betöltő képernyő
felbontását, valami ocsmány lett az ubuntu logo. Egy pár perces guglizás után
sikerült megtalálni a megoldást. Pár perces bűvészkedés és már ismét magas
felbontásban élvezhettem a splasht. Gondoltam most megizzasztom az Ubuntut, és
egyből elvérzik. Rádugtam az LCD-tvt egy sima VGA kábellel. És láss csodát a
Linuxos CCC-vel is tökéletesen sikerült beállítani és kalibrálni a külső
kijelzőt! Ugyanúgy ment, mint Windowson! Remek.

 

Az NTFS config telepítését megúsztam, mert arra a meghajtóra
telepítettem a rendszert, amin a Windows felhasználói mappája is van. Tehát
automatikusan csatolódott, és a Windows partíció is védve volt, mert csak
kézzel lehetett csatolni. A ./host/ mappába csatolódik az a meghajtó amint a
Wubi kép-fájlja is van. Azt tudni kell, hogy az NTFS config bugos volt amikor megjelent.
Egy terminál paranccsal orvosolható a hiba, csak egy mappát kell létrehozni
valahol. Majd ki guglizza akinek szüksége van rá.

 

Ezek után rutinból telepítettem az ubuntu-extras csomagot.
Ami tartalmaz minden kodeket, betűtípust, javát, flasht, stb. Amik nem
települhetnek alapból jogi okok miatt. Ezek után telepítettem a Google Chrome
böngészőt. Leszinkronizáltam a beállításaimat és minden olyan volt, mint
Windowson.  Felraktam egy rendszerbe
illeszkedő témát, és beállítottam a betűtípusokat, mert a DW és sok más oldal
talpas betűkkel jelent meg, sans helyett. Kis kellemetlenség, de ez az átka, ha
az ember nem Microsoft oltalma alatt van.

 

Ha már betűtípusok, akkor a rendszerben megjelenő betűket is
kisebbre vettem, mert nekem jobban szemre álltak a kisebb betűk az így is
korlátozott felbontásomon. A betűk simítása szép, de a Windowshoz szokott
szememnek homályos, és zavaró. Néztem a beállításokat erre, de a ClearType
ebben sokkal jobb nekem. 

 

Az internet böngészés után jöhet a levelezés. Még porosodott
a régi gépemen egy evolution mentés, amiből visszaállítva, viszonylag pár
kattintással ismét használhattam a gmail fiókomat. Aki nem ilyen előrelátó,
hogy 2008 óta tartogat mentést, annak elmondom, hogy kell néhány ismeret, hogy
be tudja állítani a Google Mailt az Evolution levelezőben. Én ezt untam meg és
inkább lementettem a fiókom beállításait egy fájlba.

 

Az evolution egyszerre nagyon jó, és elavult is. A
felületével voltak csak gondjaim.  Úgy
általában a legtöbb ubuntu programmal ez volt a bajom. Nem tudtam olyan
letisztult asztalt fenntartani bármennyire is próbáltam, mint Windowson.
Megterhelte a szememet a sok szöveg, furcsa elrendezések, furcsa szövegsimítás,
más szövegméret.  Megjegyzem Mac  OS X alatt nem volt ilyen bajom.

 

Netezés közben minden működött, a flash sem fagyott, nem
akadozott. Pedig emberek natív 64 bites flashről beszélünk.  Linuxon évek óta van. Windowsra meg csak most
érkezett.

 

Jöhetnek a filmek. Az Ubuntu gyári lejátszója minden
elterjedt formátumot támogat, a megfelelő extrák telepítése után. Nem is
cseréltem le semmire. A biztonság kedvéért felraktam egy VLC –t is.

 

A külső monitorra rakott teljes képernyős filmek is jól
működtek. Nem is volt vészes a sokat szidott ATi driver.

 

Lehet hogy az ATI driver sara viszont a lassú felhasználói
felület. A Compiz működött, de lassúnak éreztem. Az Aeró valahogy jobban
„egyben” van. Sok a csicsa, felesleges funkció. A leghasznosabb nekem a
super+w-re aktiválódó exposé volt.  A
super a Windows billentyű Linuxos megfelelője.

 

A programok telepítése

Említem itt, hogy felraktam ezt felraktam azt, de arról még
egy kukkot sem írtam, hogy hogyan is történik ez Ubuntu alatt. A Linux
disztribúcióknak úgy általában van valamilyen csomagkezelő alkalmazása, amiből
egy kattintással telepíthetünk alkalmazásokat. Aki látott már Appstore-t vagy
Android Marketet az tudja, miről beszélek.
Szóval ebben az alkalmazás boltban a disztró készítője által kínált
alkalmazásokat találjuk, a legtöbbjüket ingyen. Ezeket az alkalmazásokat
általában az internetről szerzi be a csomagkezelő, és a beszerzési útvonalakat
szabadon bővíthetjük.

 

Ubuntun nem volt gondom a programok telepítésével, csak
néhány futtató környezetet elváró program rendetlenkedett, de ez Windowsban
sincs másképp. Ha csak a kényelmet nézem, akkor az Ubuntu volt a győztes.  Viszont ha azt nézem, hogy minden program
csendben települ, és még csak lehetőséget sem kínál a telepítés helyének a
megváltoztatására, egyből a Windows tekinthető győztesnek a next next finish
módszerrel.

 

Egy kis munka, egy kis szórakozás

Az Ubuntu nem valami erős a munkában. Az Open Office valahol
az Office 2000 és 2003 közötti úton van használhatóság terén. Office 2010
felhasználóként nagyon butának találtam, és a menükben is rémálom eligazodni,
és sokszor fagyott. Ezt a cikket már Windowson írom szerencsére.

 

A PDF fájlokat alapból kezeli a rendszer, és megfelelő a
sebessége.  Valószínűleg biztonságosabb,
is mint az Adobe Reader.  Videó vágásra
is egy elég fapados gyári alkalmatosság áll a rendelkezésünkre, a Windows
Me-ben bemutatott Movie Maker-re emlékezet a gyári videó vágó. Hangok
szerkesztésére az elismert Audacity-t használtam. Hasonlóan instabil volt, mint
Windows-os megfelelője, de itt szebben futott.

 

Képek szerkesztésére nem találtam olyan programot, amit én
hatékonyan tudnék használni. A GMP-el próbálkoztam, de nem volt időm kitanulni
a használatát.

 

A tömörített állományokat is alapból kezeli a rendszer, ez
nagyon jó, mert sokszor van olyan ember, aki pl .rar formátumban tárolja a
winrart a gépen… facepalm.

 

A dropbox is szépen muzsikált.

 

A munkával kapcsolatban az összkép elég vegyes. Egy DW
szintű hobbi oldalt simán el lehet az ubuntual kormányozni, a képeket meg tudom
szerkeszteni, ha nagyon akarom.  A
cikkeket is meg tudom írni, méghozzá sok alkalmazást próbálgathatok teljesen
ingyen.  Azt kell mondanom a Windows pont
emiatt tart ott ahol, egyszerűen jobb benne dolgozni, minden hülyeségével
együtt, de jobb.

Kikapcsolódásként a rendszer közösségi funkcióit
próbálgattam. Beépített szósöl kliens jól végezte dolgát, csak ismét a
felülettel volt bajom, nagyon átláthatatlan az egész, nem nagyon
használtam.  Az empathy nem volt képes
bejelentkezni a Windows Live fiókomba, tehát msn nélkül maradtam. Gondolkodtam,
hogy felrakom a Pidgint, de nem került rá sor, ugyanis pont a Videó telefonálást
akartam tesztelni, javítsatok ki ha tévedek, de pidginben tudomásom szerint
nincs ilyen.

Chrome Webappos Ebuddy viszont meglepően jól tette a dolgát.
Arra jöttem rá, hogy a felhős alkalmazásoknak ilyen platformokon, mint Linux
alapú rendszerek komoly lehetőségei vannak. Windowson nem olyan jók, mert
mindenre van jobb, de Linuxon meg jobb, mint a semmi, annál sokkal jobb. A
Google docs jó volt, a Picnik is nagyon jól ment, az ebuddy is szépen
jelenítette meg az asztal notifikációit a Chrome böngésző nagy segítségemre
volt a Linuxozás alatt.

 

 

Nos, az összkép igen vegyesre sikeredett. Vannak nagyon jó
dolgok az Ubuntu 10.04LTS rendszerben. Viszont a hiányos hardver támogatottság,
a hibás hang, a nem működő webcam, és a sokszor órákig tartó guglizás és
terminál huszárkodás nem éppen nevezhető felhasználó kerítő sajátosságnak.  Viszont nagy ütőkártya, hogy ingyen van, és
legális. Ha valamilyen erő rákényszerítene a használatára, simán el tudnék
végezni mindent, amit én Windows-on csinálok. Nem tudom, mit mondjak, a helyén
kell kezelni ezeket a rendszereket. A maga kategóriájában verhetetlen, viszont
nem szabad fizetős társaikkal összemérni, ahogy én tettem a cikk folyamán, mert
az csak egy végtelen vitát indítana újra, számtalan pro és kontra csatával.
Mindenki próbálja ki, aki teheti és maga hozza meg a döntést a két rendszerrel
kapcsolatban.

 

 

 

Szólj hozzá a cikkhez