A Windows 8 CP fogadtatása

Mostanra már mindenki látta és esetleg ki is próbálta a Windows 8 Felhasználói Előzetesét. Eljött amire oly sokat vártunk: végre a saját szemünkkel láthatjuk az újdonságokat, de sajnos nem teljes az öröm.
Ha egy szóval kellene összefoglalnom a véleményemet, akkor ez lenne: csalódás. De mielőtt belemélyednénk, hadd szögezzem le, hogy ez az én teljesen szubjektív véleményem és egyelőre mindenféle hivatalos statisztikai adatok, vagy bárminemű releváns közvélemény-kutatási eredmény hiányában. 
Aki annyi hozzám hasonlóan sok időt töltött az életéből a számítógép előtt üléssel és a DOS-tól a Windows 7-ig mindent használt, amit a Microsoft oprendszernek szánt, azok mindenképpen telepítsék fel a Win8 CP-t, mert másnak úgysem fogják elhinni amit látni fognak, csak ha a saját szemükkel győződnek meg róla! Rengeteg negatív kritikát láttam az évek során Windows-okról, főleg ugye a Vistáról, de általában ezek mind felhasználói tudatlanságból, vagy túlzott elvárások beteljesületlenségéből fakadtak (rosszabb esetben meg csak divatból szidták). A Windows 8 CP-vel más a helyzet. Szinte félve mondom ki, mert annyira idegen a gondolat tőlem, hogy egy Windows-t szidjak, de ki kell mondanom: ezt elba…ltázták. De a remény hal meg utoljára és közben mormogom a bajszom alatt, hogy “de ez még nem a végleges”.
A Windows 7 sikere után talán várható is volt, hogy ezt nehéz lesz űberelni a redmondiaknak, na de ekkora minőségi visszaesést a legelvetemültebb Windows-gyűlölők sem vártak volna. (de ez még nem a végleges)

METRO

Nincs sok baja egyébként a Win8 CP-nek, sőt, valójában egyetlen-egy baja van: a Metro UI. 
A Windows Phone 7 nagyszerű kezelőfelületének átültetése a táblagépekre önmagában véve jó ötlet és akár még asztali környezetben, hagyományos PC-ken is meg lehetne valósítani elfogadható módon. A probléma csak az, hogy a nagy igyekezetben valahogy az egérrel és billentyűzettel operálók népes táboráról úgy tűnik megfeledkeztek. 
Bármennyire is hangoztatják, hogy az új StartScreen és CharmBar (oldalsáv) nagyszerűen és kényelmesen használható touch-screen nélkül is, ez nem így van! Nem, nem és nem! Egyáltalán nem! 
Az ember csak botladozik a metrós felületen egy egérrel. Néha az az érzésem, hogy orvosi szikével akarok kapálni, máskor meg épp fordítva. Az alkalmazások közti váltáshoz először húzzam az egeret a sarokba, aztán lefelé, de közben maradjak abban a pár pixeles sávban, ami nem is látható! különben kezdhetem elölről a sarokban. A leállításhoz ugyanez a másik oldalon, annyi engedménnyel, hogy az oldalsáv legalább látható, bár annak előcsalásához is egy 16 pixeles céltáblát kell eltalálni. Bezzeg a csempék meg akkorák, hogy egy aktív felhasználó, aki sok alkalmazással és dokumentummal dolgozik, a helypocsékolás miatt jobbra-balra szkrollozással fogja tölteni drága ideje jó részét.
A jó öreg startmenü az évek során fejlődött olyanná amilyen és senkinek egy árva panasza nem volt vele kapcsolatban – miért kellett eltüntetni?
“Kérem kapcsojja ki!”
A legnagyobb fájdalmam mégsem az új StartScreen kinézete, vagy használhatósága, hanem az, hogy a hagyományos asztal és a metrós felület bár egyszerre van jelen a rendszerben, az átjárhatóság közöttük minimális, sem a kinézetet sem a funkcionalitást nem sikerült (nem is próbálták) közelíteni egymáshoz. Mintha egy tudathasadásos rendszer előtt ülnék, ami egyik pillanatban táblagépnek vagy valamiféle szórakoztató eszköznek képzeli magát, a következő pillanatban meg magához tér és újra desktop rendszerként működik. Az azonos funkciók fedik (vagy inkább ütik) egymást a két felületen és az ember nehezen tudja megérteni miért van két Médialejátszója, meg Internet Explorere. Mindez nem is jelentene nagy gondot, ha lehetne választani a két felület közül – ha nekem csak a desktop része kell, akkor hadd kapcsoljam ki a Metrót, vagy épp fordítva! De nem, ezt persze valami érthetetlen okból nem lehet. Erre a magamfajta elvetemült felhasználó úgy gondolja “velem nem ba…bráltok ki”, egyszerűen nem fogom használni a metrós dolgokat és a fene ott egye meg hadd fusson a háttérben, csakhogy ez sem olyan egyszerű! Mivel a régi StratMenü-t eltüntették így mindenképp a StartScreen-re kényszerülünk, de még ha ezt megoldjuk sem tudjuk elkerülni a metrós csempebazárt, mert lépten-nyomon az arcunkba ugrik a legváratlanabb helyzetekben is, amikor egész egyszerűen csak hátráltat. Sajnos olyan szinten integrálva van a rendszerbe, hogy a sima nem-nézek-oda módszerrel nem szabadulunk meg tőle. Remélem hamarosan lesz egy áldott kezű programozó, akinek sikerül egy anti-Metro progit készíteni erre a problémára.
Majd adok én nektek! Ki ne merjétek kapcsolni!
Persze biztosan lesz aki azt mondja majd, hogy túlzottan földhözragadt vagyok és valójában a Metro tökéletes, csak én vagyok lusta alkalmazkodni és haladni kell a korral, meg hogy ha nem tetszik akkor használjak XP-t. Én megértem az ő álláspontjukat is, de azt ne feledjük el, hogy én nem csak fészbukozni, meg filmet nézni használom a gépet és ha komolyabb munkára akarja valaki fogni a Windows 8 CP-t, akkor előbb-utóbb belátja, hogy itt nem maradiságról van szó, hanem praktikumról. 
Szerencsére(?) miután a megjelenés után körbenéztem a neten, azt tapasztaltam, hogy nem az én eszem ment el teljesen, mert nagyon sokan hasonlóan látják a dolgot. A MyDigitalLife fórum szavazása alapján valamivel több, mint a válaszolók felének nem tetszik a rendszer, de hasonlóan csalódott hangú cikkek jelentek meg számtalan tech-oldalon is.
Azon már fel sem háborodok, hogy a testre-szabhatóság már-már felháborítóan alacsony szinten van, például a StartScreen hátterét valami 6-8 szín közül engedtetik meg kiválasztani, arról ne is álmodjunk hogy valami saját háttérképet beállítsunk! Még elba…rmolnánk a gyönyörű esztétikus csempés felületet, ami persze nagyon látványos… vagy fél óráig, aztán az ember elkezdi keresni hol lehet átállítani a korhatárt óvodásról felnőtt nézetre, de sajnos hiába.
A számtalan bemutató videóban ezerszer hangoztatott alkalmazások közötti átjárhatóság, miszerint mindenből-mindenbe lehet adatokat küldeni, vagy megosztani, szintén csak hiú reménykeltésnek bizonyult, abban a pillanatban, hogy a metrós csevegőprogramba megpróbáltam beilleszteni egy képet. A szerencsétlen képnek annyi volt a bűne mindössze, hogy az asztalon volt, ahonnan nincs ám drag&drop! Még ugyanebben a programban maradva egyébként szmájlik sincsenek (vagy nem találtam meg őket?).
A fogd és vidd módszer elég régóta a Windows-használat egyik legalapvetőbb művelete, ennek ellenére hiába is próbáljunk a Zenelejátszó app-ba beledobálni a kedvenc zenéinket, ez nem fog sikerülni. Hasonlóan produktív a többi alkalmazás is.
És ha már alkalmazások… ugye az sem egy túlzott elvárás, hogy az ember tisztában legyen vele milyen programok vannak megnyitva éppen és azok között egyszerűen tudjon váltogatni, ha már egyszer multitaszk van ugyebár. Erre a célra az okos emberek számtalan dolgot kitaláltak már, de mind közül talán a Windows tálcája volt legjobban bevált. A metrós alkalmazások szuper-innovatív újításának egyike, hogy nem jelennek meg a tálcán. Ez borzasztóan tudja idegesíteni a hozzám hasonló fanatikusan egyszerre több programot futtató felhasználót, de persze nem sírom el magam emiatt sem, mert lehet ám váltani billentyűkombinációval, meg egérgesztussal is, szóval némi türelem és tanulás után még nekem is sikerülni fog.
Apropó billentyűkombinációk (de hosszú szó)… a Windows 8 CP használja a legtöbb Billentyűkombinációt az összes eddigi Windows verzió közül! Csak nekem tűnik ez ellentmondásosnak egy érintésre kihegyezett rendszer esetében? Vagy ezzel akarták kárpótolni a touch-screen nélküli usereket? Biztosan boldogok lesznek – végül is tanulni öröm (főleg hotkey-eket).
“öröm, bódottág”

Desktop

De hogy ne csak a negatívumokról legyen szó, mert bármennyire is csalódott vagyok, azért mégiscsak Windows a drága, ezért megpróbálok a védelmére is felhozni néhány érvet.
A telepítés továbbra is egyszerű és nagyszerűen működik, bár ha mostanában telepítettünk valami linuxot akkor kicsit keserű szájízzel nézzük végig a statikus origamihalacsát és az azt követő 16 színű grafikus felületet. (Na, jól elkezdtem megvédeni szegény rendszert XD )
A hardverek felismerése már-már tökéletes, az eddigi legjobban sikerültnek mondható és a gépigény is látványosan alacsony. 
A rendszerbetöltés sebessége asztali PC-n számottevően nem gyorsult, bár ezen a téren egy-két másodpercekért folyik a harc a konkurenciánál is.
A számtalan bevezetett apró működésbeli újdonságok valóban nagyszerűen sikerültek, a fájlműveletek egyszerűbbek és informatívabbak, a rendszerbe épített vírusvédelem (deffender=MSE) szintén jól végzi a dolgát és a Ribbon menü átültetése az Intézőre is jól sikerült.
Ha csak a desktop részét nézem a rendszernek, akkor nagyon elégedett vagyok vele.

Vista2?

Bár még mindig mantrázom magamban, hogy “ez még nem végleges”, azért néhány végkövetkeztetést mégiscsak levonnék.
A Windows 7 hibáinak kijavításával és a felhasználók apró kéréseinek teljesítésével (pl: dual monitoros gépeken végre van két tálca), sokat tettek azért, hogy egy valóban nagyszerű rendszert készítsenek, de a Metrós felület hibái miatt jelenlegi formájában a Windows 8 jó eséllyel pályázik a Vista2 gúnynévre, amit máris számtalan karikatúrában ráaggattak.
A Microsoft a Windows 8 fejlesztése kezdeti szakaszán úgy jellemezte az új rendszert, hogy “riskiest bet ever”, vagyis az eddigi legkockázatosabb vállalkozásuk. Ha nem változik gyökeresen a fejlesztés menete, vagy nem adnak ki külön egy Metro nélküli verziót, akkor ezt a kockáztatást nagyon meg fogják bánni – reméljük nem így lesz!

Szólj hozzá a cikkhez