Kipróbáltuk: openSUSE 13.2

Az openSUSE Projekt 2005-ben kezdődött, de a gyökerei 1992-ig nyúlnak vissza. Én 2001-ben ismerkedtem meg az elődjével. A SuSE Linux 7.1 volt életem első Linux disztribúciója, akkor kezdődött az XP korszak, internet, linuxos ismerősök hiányában lehetetlen feladatnak tűnt használni. Már akkor is magával ragadott a kis kaméleon. 14 évvel később úgy érzem készen állok.

Vízió
opensuse-project-presentation-during-linuxfest-2013-5-638

Az openSUSE Projekt elsődleges célja a Linux használatának népszerűsítése, és a világ egyik legjobb disztribúciójának előállítása. Filozófiájuk, hogy a kevésbé technikai beállótátottságú felhasználótól az ultrakockákig mindenkinek tökéletesen megfelelőt alkossanak.

Mások és az openSUSE

A Suse Wikit olvasva sokszor találkozhatunk laza szövegekkel. A rajongók teljesen kötetlen stílusban beszélnek a kedvencükről. Összefoglalták, hogy szerintük miért érdemes openSUSE-t használni más disztribúciók helyett, mint például Fedora vagy Ubuntu. Szerintük a Fedora nagyon fontos munkát végez az úttörés szerepében, az Ubuntu pedig a dolgok egyszerűsítésében jeleskedik. Aki viszont csak a munkát szeretné elvégezni, hosszabb távra tervez, és főleg a kiszámíthatóság és a stabilitás a fő szempont, annak az openSUSE a nyerő választás. Ugyanis szerintük a rendszerük stabilabb, mint a Fedora, jobb eszközökkel rendelkezik (OBS, Studio, YaST), és sokkal flexibilisebb, mint az Ubuntu. Az oldalon még rengeteg érvet felhoznak az openSUSE mellett.

Ezeket elolvasva, hinni akarok az openSUSE-ban. Bryan Lunduke az openSUSE-tól is fergeteges előadásokat szokott tartani a Linux-szal kapcsolatban. A „Linux Sucks és a Windows is AWESOME!” sokszor szarkasztikus hangnemű videói bejárták az internetet. A figura tényleg olyan, hogy egy csoportba akarsz vele kerülni. Hát miért ne. Gyerünk openSUSE!

Telepítés

A rendszer többféle kiadásban is létezik. Eléggé divatos a Live telepítőmédia, de én azt csakis kipróbálásra ajánlom. Telepítésre csak DVD verzióval érdemes próbálkozni. Szánjuk rá az időt, meg a tárhelyet, mert hamar zátonyra futva találhatjuk magunkat. Így nem kell például asztali környezethez kötni magunkat, sokkal több választási lehetőséget ad a DVD. Én a KDE kiadást választottam.

A bootolható telepítő nagyon profi. Szerintem nem elég felhasználóbarát. Kicsit rágtam a körmömet, nehogy elrontsak valamit. Meg kell tanulni bízni a szoftverben, és mindent el kell olvasni kétszer. Szerintem már a WIFI bekapcsolása is megfogná az átlagos felhasználót. A particionáló nincs olyan kényelmes és vizuális, mint a Gparted vagy az Ubuntu telepítője, de teszi a dolgát. Én már voltam elég fifikás, hogy az NTFS partícióknak is adjak csatolási pontot, meg kézzel szerkesszem az fstab-ot. Szerencsére utólag is beállítható telepítés után, nem kell hozzá külső szoftver, csak egy minimális terminálozás. Az openSUSE a btrfs fájlrendszert használja a rendszerhez, és XFS-t a felhasználói adatoknak. A btrfs főleg a hibatűrésre és javíthatóságra van kihegyezve. El is kell a döglődő másodlagos merevlemezemre. Az XFS pedig egy villámgyors, nagy teljesítményű fájlrendszer garantált I/O rátával. A többi disztribúció az ext4-et használja szinte mindenre csak ezért tértem ki erre. Nem tudok túl sokat a linuxos fájlrendszerekről, bármire nyitott vagyok, ami egy pici kis előnyt is jelent, ezért nem hallgattam azokra, akik az ext4-et javasolták. Az milyen openSUSE teszt lenne már, ha az elejétől kezdve nem a gyári beállításokat használnám.

Kicsit zavart, hogy nem választható ki melyik MBR-re kerüljön a bootsector, de valahogy felismerte magától mit akarok. A partíciók kiosztásakor is készségesen ajánlotta fel a csatolási pontokat, többnyire megfelelő sorrendben. A legjobb megoldás, ha egy teljesen üres gépre felpakoljuk, ahogy ő jónak látja. Akkor nincs fejfájás. Vagy még jobb, ha eleve installálva jön. Ebben az élethelyzetben elhiszem, hogy felhasználóbarát a telepítő. Én nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, muszáj voltam alkalmazkodni. Összességében ismét kaptam egy kis sikerélmény adagot, a telepítési élmény pozitív.

A telepítés után a kicsit felturbózott GRUB rendszerbetöltő máris jó benyomást tett. Nagyon igényes, kaméleonos, ikonos, és ráadásul magyarul is kommunikál az emberrel. Azt gondoltam magamban, ez igen! Lehet ám rám hatni az apróságokkal. A rendszerbetöltő-képernyő érdekes. A gyári zöldeskék háttérképet úsztatja be. Szerintem az Ubuntu trükkös „kikapcsolom a monitorod, míg nem végeztem” megoldása elegánsabb.

Első benyomás

pillanatfelvétel6

A kedvenc zöldes színemet használják háttérképen meg a témában. Nagyon tetszik ez a szín. Nem is akarok mást használni soha! Enyém, nem adom! A KDE 4.14.9-es verzióját futtatja most a rendszerem. Bejelentkezéskor a megszokott „Ismerje meg a KDE-t” üdvözlőképernyő fogad. A Kool Desktop Environment röviden csak KDE egy igen komoly grafikus interfész és platform. 2011-ben a legjobb asztali környezetnek választották, de a Lifehacker is többször méltatta már a K szoftverek jelentős képességeit. OpenSUSE-val az egyik legjobb párosítás.
Felkapcsolódtam a Wifire, direkt tettem az átlagfelhasználót, vártam, hogy mi történik. A frissítéskezelő 185 frissítést talált. Gondoltam, na, ez sokáig fog tartani. Windows-on kb. a hajam tépném, vagy 4 óráig mire végezne. Itt megvolt vagy 10 perc alatt. Az átlagfelhasználó énem addig tartott, míg repült a telepítési média a szoftverforrásokból… mindig kereste szerencsétlen a pendrive-om csomagokért, amikor valamit telepíteni akartam. A forrást a letöltött iso képfájllal tökéletesen kiváltottam. A YaST egyébként ügyesen felrakott olyan dolgokat, mint például a flashplayer, ezzel is megkönnyítve a beilleszkedést.

Akklimatizáció

A programok telepítésénél, források beállításánál, nekem két leírás volt a segítségemre. Az egyik a Tweakhound-os 13.2 tips and tricks a másik pedig a nem hivatalos 13.2 kézikönyv. Az egykattintásos telepítőket egyszerűen imádom! Nagyon sok időt takarítanak meg, és nagyban hozzájárulnak a felhasználói élményhez.

Sokan panaszkodnak a betűk kinézetére. Való igaz, hogy nincs olyan szép, mint az Ubuntuban. De a DVD-s telepítővel felrakott rendszeren már egész tűrhető. Amúgy is sok tényező befolyásolja a fontok megjelenését a programokban. Szinte minden rendszeren előfordulnak kisebb nagyobb hibák. Az Open Sans és a Dejavu Sans betűk használata az esetek többségében megoldotta a problémát.
Az animációkat kissé kigyomláltam, nem azért mert túl tolakodóak lennének. Egyszerűen nem bírja a gépem, és idegesítő, amikor leesik a képkockasebesség. Sikerült megtartani a KDE minden előnyét, és most már minden zökkenőmentes. Az általam próbált asztali környezetek közül mindig a KDE-ben volt legsimább a görgetés. Az openSUSE-ban sincs ez másként. Érdekesség, hogy leállításkor, vagy kijelentkezéskor a rendszer elmenti az állapotot, és legközelebb visszaállítja a megnyitott ablakokat. Alkalmazás csomagok terén picit lemarad a Debian alapú rendszerektől, de így is sikerült szinte elsőre mindent megtalálnom magamnak.

Használat és ergonómia

A rendszert elég jó érzés használni. KDE alatt pedig tényleg egyfajta levegős nyitottság érződik. Az ablakok áttetszővé válnak mozgatáskor, van exposé, előnézet, fejlett ablakkezelés és még rengeteg más KDE-s okosság. Szerintem mindennap fogok valami újdonságot találni. Elsőre talán kicsit elrettentő lehet a rengeteg funkció néhány felhasználónak. A gyorsbillentyűk beállításával nagyon sokat lehet szöszmötölni, főleg hogy bármire, bármikor, bárhova beállítható valami. Összességében képes felvenni a versenyt a Windows 10 legújabb funkcióival, ráadásul ez még csak nem is a KDE Plazma 5.
Összesen csak kétszer kellett eddig terminált használnom. Nagyon meglepő. Azt hittem itt találok majd fogást a rendszeren, de nem. A YaST pedig zseniális.

Yast_KDE_13.1

Teljesítmény

A rendszer hidegindítás után, 400-500MiB memóriával is beéri. Amikor először láttam, nem hittem a szememnek. A hatékony erőforrás kihasználást füllel is hallani lehet, a gépem ventilátora feltűnően kevesebbszer pörög fel, mint Ubuntu vagy Windows alatt. A gépház sem melegszik át annyira a huzamosabb használattól. A lemezműveletek feltűnően gyorsabbak, mint eddig bármin, amit ezen a gépen kipróbáltam. Az alkalmazások szélsebesen indulnak. Kicsi utánajárás után kiderült, hogy már a legelső openSUSE is alkalmazott előtöltést. A használattal ráadásul csak egyre jobb lesz. A betöltés sebessége valamivel elmarad a Windows-tól, de az Ubuntuval simán felveszi a versenyt.

A rendszer már nem kimondottan friss, így kicsit gyengébben muzsikált grafikailag, mint a korábban tesztelt Ubuntu. Megpróbáltam ugyan kézzel frissíteni a nyílt AMD meghajtókat, de nem érte meg a kockázatot. Minimálisan javult csak. Pedig pont ez volt az egyik terület, amire 13.2 összpontosít. Képzelem milyen lehetett korábban…

Stabilitás

Az én gépemen egyetlen komolyabb hibát találtam. Hibernáláskor ugyanis látszólag minden tökéletesen végbemegy, de a végén lefagy a rendszer. Így az összes nem mentett adat elvész. Ismert hiba, más disztribúciókban néha alapból nem elérhető a lemezre felfüggesztés opció. Ettől a kis malőrtől eltekintve a rendszer teljesen stabil, és megbízhatónak tűnt. Teljességgel rácáfol a rendszer kódnevére. (Paprikajancsi, más fordításban tréfamester -Nameless)

Összefoglalás

Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy igazak-e az openSUSE melletti érvek. A tesztkör alatt jól körbejártam a témát. Arra a következtetésre jutottam, hogy igen jó rendszerről van szó, de a Debian alapú disztribúciók dominanciája miatt egy átlagfelhasználó nehézségekbe ütközhet, ha támogatást szeretne kapni a rendszerhez. Ha a tavaly év végén megjelent disztribúciókat vesszük alapul, akkor elég jól működött a gépemmel. Végig gondolva azt kaptam, amit ígértek. Egy stabil, elegáns, könnyen kezelhető és megtanulható rendszert. Nem csalódtam! Nagyon megszerettem, várom a következő verziót. Sokkal nagyobb értéket alkottak, mint amire az elterjedtségük következtetni enged.

43 hozzászólás érkezett ehhez a poszthoz

  1. A stabilitás és az optimalizálás nagyrészt a Novell-nek köszönhető, akié a Suse fizetős verzió!
    Így eléggé jó alapokról indult!
    Ugyanakkor ajánlom a fizetős Suse-t, mivel ott több a támogatás, és jogi védelem is jár hozzá (nincs vita pl a kódok használatának jogairól) és nem kerül sokba!

    Tetszik (0)
  2. Profile photo of chris-v

    Érdekes és hasznos írás, bár kicsit felületesnek érzem. Több infót vártam telepítés hogyanokról, amíg a használatig el nem jut a rendszer. Nem egy “step by step” dolgot, csak pl ha már 2-3-szor szóba került a wifi, akkor azért egy screenshotot megnéztem volna róla, hova is kell kattintani. Na meg úgy általában több fotót vártam volna, ami kapcsolódik az íráshoz. 🙂

    Tetszik (1)
    • Profile photo of Nameless

      Döntenem kellett, hogy melyik kategóriába kerüljön a cikk. Nem éreztem magamban elég szaktudást ahhoz, hogy how-to legyen belőle, hisz az én tudásom is hasonlóan felületes. Kedvcsinálónak szántam, főleg hogy, két jó tutorialt is linkeltem benne. Ösztönszerűen használom, sikerül ahogy sikerül. Ha hiszed ha nem, szinte out of box működik, én gyűlölöm a legózást, ezért csak “kész” rendszereket próbálok ki ezért nem is volt miről írni. Szóval az a sivár valóság, hogy az legtöbb otthonra szánt Linux dögunalom, mert csak működik. Telepítés közben sajnos nem tudtam képernyőképeket csinálni, a rendszert szépen végig fotóztam, de egy meggondolatlan újraparticionálás során(a hibernálás hibáját akartam megjavítani a swap bővítésével) véletlenül elvesztek. Ezért elnézést kérek. A Wifivel kapcsolatban csak pár hálózati alapfogalmat kell tudni, hogy mi az az SSID, meg milyen titkosítást használ a router. Ezeket kell megadni a telepítőben, magától nem választja ki helyettem.

      Tetszik (0)
  3. Profile photo of Illusion

    Üdv!

    Azt a zöld háttérképet elkérhetném? (“Első benyomás” bekezdésnél lévőt) 1980×1080 felbontásban szeretném ha megoldható. Köszönöm szépen 🙂

    Tetszik (0)
  4. Profile photo of ViBE

    igazából ennyi erővel bármelyik rendszerről lehetett volna szó, ha már egy Windows fórumon Linux kiadást mutatsz be ismeretek hiányában. az előnyök nagyjából azonosak. ráadásul a többség itt átlag felhasználó, a SuSE meg jó pár éve inkább amolyan „munkahelyi” kiadás. gondolom csak azért került pont ez bemutatásra, mert megtetszett a kis kaméleon.

    Tetszik (0)
    • Profile photo of Nameless

      Először is: A saját oldalam(unk)on azt mutatok be, amihez épp kedvem van.
      Másodszor: Rosszul gondolod. Feketén fehéren leírtam milyen reményeket fűztem az openSUSE-hoz. Semmi értelme bekommentálni a nyilvánvalót, amit én is leírtam. Azért meg végképp nem fogom magam rosszul érezni, mert tisztában vagyok a korlátaimmal, és hogy még mennyi minden van odakint a jelenlegi tudásom mellett. Annak meg semmi értelme nem lenne, ha csak lemásoltam volna valahonnan egy 10 dolog amit openSUSE telepítése után csinálj cikket és előadnám, hogy mennyire vágom a témát. Ezért teljesen kihagytam a szakmai részét, csak két hivatkozást raktam a helyére.

      Csináltam egy kedvcsinálót. Leírtam a történetemet, a motivációmat, a személyes élményeimet. Se több, se kevesebb.

      Tetszik (4)
      • Profile photo of ViBE

        örülök, hogy a SAJÁT OLDALADON támadásnak vetted a véleményem és hogy sikerült belegázolnom a lelkivilágodba mindösszesen ennyivel. a lényeg átment, ahogy látom. legalább most már tudom mire számíthatok.

        Tetszik (1)
      • Profile photo of Nameless

        @vibe Nem lett volna semmi baj a hozzászólásoddal, ha nem teszed hozzá, hogy “csak azért került pont ez bemutatásra, mert megtetszett a kis kaméleon.”

        Tetszik (0)
      • Profile photo of ViBE

        ebbe te gondoltál bele többet, nem én. én legfeljebb valamit feltételezek a leírtak alapján. mindegy milyen indíttatású is a kritika, belehalni nem kell ettől függetlenül. ezt pedig az ember vállalja, főleg ha idegen vizeken evez. eleve azt írtad, hogy kedvcsináló, de ez messze van attól jelen állapotában. nem az ötlettel van baj, hanem azzal, hogy ezt kellő ráfordítás nélkül írtad meg. olyan állapotban van, mint egy könyv, aminek megnézted a borítóját, de nem olvastad ki és így írtál róla összegzőt. ráadásul kemény fába vágtad a fejszéd egyből. erre próbáltam utalni. ismétlem: nem az ötlettel van baj, eleve már az elejétől sokkal szórakoztatóbb a teljes platform maga, mint Bill Gates ablakainak összessége bármikor.

        Tetszik (0)
      • Profile photo of Nameless

        @Vibe Köszönöm, hogy kifejtetted, így már jobban értjük egymást 🙂

        Tetszik (0)
  5. Profile photo of foltmacska

    jó a cikk! *taps*
    A Suse Linux Enterprise Desktop (SLED) is tetszett, az még a régi Gnome környezetre épült.

    Tetszik (1)
  6. Profile photo of bigZ

    Sziasztok. Lenne egy olyan kérdésem hogy ezen az op rendszeren ( ubuntu stb) mennyire futnak játékok?
    pl steames cod , vagy fifa?

    Tetszik (0)
  7. Profile photo of Bimbam

    Hadd szóljak hozzá én is mint hardcore Linuxos. Igaz nem a zsuzsi a kedvencem. Nagyon régen, amikor még a Novell belépése még hír sem volt, akkor telepítettem fel az első SuSE Linuxomat valami magazin cd mellékletéről. Alighanem a 6.1-es változatot. Ezt dícsérték favorizálták a legjobban így hát persze ki kellett próbálni. Igen ám de hol van a C: meghajtó? Hatalmas káosz. Hol van a cd meghajtó stb. Hogy futnak a programok?
    Mert először még csak a nagy fekete ablakot láttuk, mintha dos lenne, mert akkor még be kellet írni hogy startx. Az tény hogy nagyon furcsa volt, és szokatlan. S ami a legbosszantóbb volt hogy nem tudtam megszólaltatni a Sound Blaster 16 vagy mi a szösz hangkártyámat.
    De kapóra jött a Linux mikulás amit Pesten rendeztek meg. Nem volt mit tenni felpakoltam a gépet és irány a főváros. Az ottani ‘guru’ vagy 3 órát molyolt vele mire hangot csiholt a gépből. De akkor még fiatal voltam és érdekelt a téma. Tanultam is pár dolgot. A buli végén kiderült hogy a belépő jegyek egyfajta tombolaként is szolgáltak, és én nyertem egy Mandrake 6.0 Venus nevű dobozos Linux kiadást. EL is akartam cserélni a mellettem ülővel aki viszont egy Caldera Linuxot nyert. De nem volt hajlandó, s milyen jól jártam így.. A Caldera azért érdekelt, mert már a dos-os időben is alternatívát kerestem a Microsoft hegemónia miatt, és akkor találtam rá a Caldera Opendos – ma dr.dos rendszerre. Tetszett, mert dos létére már akkor támogatta a hosszú fájlneveket, a multitaszkos futtatást. Ráadásul szabadon hozzáférhető volt. Gondoltam a Linuxos kiadása sem lehet rosszabb.
    De hát maradt az ismeretlen Mandrake.
    S mi volt az első dolgom mikor hazaértem este 9-kor Pestről, feltelepítettem a Mandraket. Igen. A nagy nehezen beállított hangkártya ellenére. Gondolván csak akkor tenulok bármit is ha magam csinálom. S mivel a srácnak összejött, akkor nem lehetetlen. No de a Mandrake nem hiába varázsló*, mert már a telepítéskor beállítota a hangkártyát. S ezzel megpecsételődött a sorsom. Azóta is a rabja vagyok. S igaz sok minden történt a Mandrake háza táján de én követtem a sodrást, és a fejlesztőket követtem. Így most már Mageia a neve annak amit használok.
    A SuSE-ről csak annyit hogy persze sokszor kipróbáltam más disztrókat is. Köztük az openSuSE-t is hogy a hivatalos nevénél maradjunk. De szvsz a disztró agresszív, és már már olyan attitűdöket mutat mint a Windows. Korábban észrevettem, hogy az általam kézzel módosított, egérrel nem beállítható lehetőségeket szépen kitörli amint újra egérrel próbálok rajta valamit állítani.
    Már régen volt, nem emlékszem mi lehetett az, de olyasmire gondolok hogy a router wifi listájában meg lehet jeleníteni a használt számítógép nevét.
    Nos ezt a Yastban sehol nem lehet beállítani a rendszerben. Ehhez manuálisan létre kell hozni az /etc/dhclient.conf fájlt, s ebbe irkálni dolgokat..
    Igen ám de amint újra a Yasttal próbálkozunk hálózat beállítást végezni, ez az előbbi konfig törlésre kerül.
    Olvastam a cikkben a btrfs-ről. Nos hiába foglalkoznak vele már régóta, éles használatban még nem nagyon vetették be. Az első zászlóshajó általában mindig a Fedora, s őt szokták követni a többiek. S most először vetette be az openSuSE is. Majd meglátjuk. Az xfs-sel meg sok a gond. A legnagyobb baj, hogy érdekes módon csak fizetős windosos programmal lehet a törölt fájlokat visszahozni. Illetve csak metaadat naplózást végez, ezért ajánlott szünetmentes áramforrást használni. Ennél sokkal kiforrottabb az ext4.
    Volt olyan időszakom hogy egyszerre 16 különböző Linux volt a dos, és windows mellett feltelepítve a gépemre. S akkor még a lilo volt a rendszer betöltő.
    De soha semmilyen fennakadás nem volt. A rendszerek soha nem keveredtek össze. De így láttam hogy mire képes a Linux. Ott is elvan, ahol a Windows soha. A kiterjesztett partíció leghátsó bugyrában. Stabilabb és ráadásul szabadon hozzáférhető. Nem úgy mint a konkurens Windows.
    Már számos haveromnak számos gépre feltettem a Linuxot, de eddig még csak egy cserélte vissza, mert lusta volt megkérdezni hogy hogyan kell nyomtatni. Való igaz, a Linux hardver érzékeny. De ha előtte tájékozódunk akkor nem érhet minket meglepetés, és kiszolgál minket.
    Itt jegyzem meg hogy a Windows 8.1-re már fel se tudom telepíteni a drivereit a tévékártyámnak.
    S ajánlom mindenki figyelmébe hogy próbálja ki. Én a Mageiát használom. Abban tudok is segíteni, és szerintem übereli a SuSE-t.
    De én elfogult vagyok. 🙂 http://www.mageia.org/en/downloads/
    Itt az asztalom:

    Üdv: Bimbam

    Tetszik (6)
    • Profile photo of pimi

      Nem tartom magamat elfogultnak, nyitott voltam már az “elején” is. Nagyon sokszor nekifutottam a linuxnak. Volt egy video capture kártyám, egy egzotikusabb hangkártyám, egy telefon modem kártyám (akkoriban csak így lehetett “internetezni”). Linux guruk sem tudték életre kelteni őket. A Windows 98 vagy azonnal felismerte, vagy a telepítő média tartalmazta a meghajtókat. A végső csapást – már később – az mérte az “ügyre”, amikor linux telepítése során a hálózati kártya installálásakor azt javasolta a rendszer, hogy töltsem le a drivert az internetről. Ez olyan, mint amikor a Windows kiírta, hogy hiányzik a billentyűzet, nyomjak meg egy gombot. Azóta persze minden megváltozott. A Linux megjelenése és viselkedése már teljesen windowsos, ez egy kicsit a varázs rovására is ment.

      Tetszik (0)
    • Profile photo of Nameless

      @bimbam Köszönöm, rengeteg ponton magamra ismertem a retró élményekkel kapcsolatban! 😀

      A francia már rajta van egy ideje a bakancslistámon 🙂 http://dailylinuxchallenge.blogspot.hu/

      Tetszik (0)
    • Profile photo of foltmacska

      Valóban, nálam is a legtöbb ideig a Mandrake, később Mandriva Linux időzött nálam a vason. A Mandriva netbookon is szépen futott. Csak ezt az új KDE (és a Gnome 3) környezetet már nem szeretem.

      Tetszik (0)
  8. Profile photo of Joe Member

    Szerintem ez egy jó cikk az OpenSuSE rendszerről. A számítógépes felhasználók 90%-a amatőr: böngészik az interneten, facebook, twitter, youtube, gmail, megír egy egyszerű word dokumentumot, megnéz néhány szórakoztató powerpoint fájlt, torrentezik, videót néz, zenét hallgat. Ezekre a mai linux disztribúciók tökéletesen alkalmasok, telepítésük sem okoz több gondot, mint egy windows rendszer feltelepítése, és legtöbbjük ingyen van. Szerintem csak sznobizmus, hogy a csak a windows lehet “elég jó” vagy “tökéletes” választás bárkinek is.
    Az OpenSuSE-t használom én is, mióta megjelent a 13.2-es változat, Ubunturól váltottam, és azt kell mondanom, hogy nagyon jól összerakták. Ha valakinek pedig valamiért a Windowsra van szüksége, az virtualizálhat egy Windows XP-t (512MB ram+5GB vinyó), ha nagyon muszáj.

    Tetszik (1)
  9. Profile photo of Bimbam

    Áááh. Milyen furcsa lenne ennek szellemében létrehozni a DirtyWindows mintájára egy ClearLinux fórumot… 🙂

    Tetszik (1)
  10. Profile photo of foltmacska

    Nekem az a tapasztalatom a különféle (nagy) Linux disztribúciókkal, hogy előbb-utóbb szinte mindegyiknél előjön valamilyen hiba. Például, ha Ubuntunál frissül a kernel, akkor sokszor annyi a jól beállított rendszernek. Persze én nem vagyok guru, aki haladó a Linuxban, az biztosan jobban ki tudja küszöbölni a váratlan hibákat. A Windows felhasználóbarátabb rendszer, minden egyébbel együtt, csak a vírusok elleni védekezés már kórossá teheti az embert.

    Tetszik (0)
    • Profile photo of Nameless

      A Debian Stable pont ezért annyira szerethető. Az Ubuntu (és származékai) az instabil Debian ágról építkezik, hogy frissek legyenek a csomagok, a legnagyobb igyekezet ellenére is vannak hibák néha, főleg a köztes kiadásokban. Ellenben egy Debian-t felrak az ember amikor kijön a stabil és kb 700-800 nap múlva kell majd ilyeneken aggódnia, és még akkor is pluszban 1 évet tökölhet a frissítéssel az ember. Nagyon más filozófia, el kell felejteni a verziószám hajhászást, és hogy tiszavirág életű 3rd party PPA-kat használjon az ember, hogy majd még azokkal is tamagocsizzon az ahogy telik az idő… (és a rendszer túlélte a fejlesztőt is)

      Tetszik (0)
    • Jó ideje, nem kell mókolnom a videokártya telepítéssel ubuntun. Teszi a dolgát ami a tárolóban van.
      Kernelfrissítéskor így nincsen gebasz (szerintem). Ezen kívül még olyat, hogy frissítéstől valami elkúródott volna, nem igazán tapasztaltam.
      ezért ezt a “frissül a kernel, akkor sokszor annyi a jól beállított rendszernek” kijelentést én nem érzem helytállónak.

      Tetszik (0)

Szólj hozzá a cikkhez